Napjainkban a pszichoedukációs törekvéseknek köszönhetően, és azzal együtt, hogy a pszichológia tudománya egyre inkább nevezhető populárisnak, a pszichoszomatika, azzal együtt pedig annak a ténye, hogy mentális állapotunk hatással van a testünkre, különböző szervrendszereinkre, egyre inkább elfogadott a laikusok körében is. Ma már nem hat az újdonság erejével arról beszélni, hogy a kóros mentális folyamatok testileg megbetegíthetnek, és az sem, hogy mindez fordítva is igaz; fizikális, testi jóllétünk és egészségünk kedvező mentális állapotunkat tekintve.
Mit tesz velünk a stressz?
Tudományosan alátámasztott, hogy a stressz jelentős szerepet játszik a funkcionális bélrendszeri rendellenességekben, különös tekintettel az irritábilis bélszindrómában. A szervezet akut- és krónikus stresszre adott válaszának neurobiológiai eltérései megmutatkoznak többek között a gyulladásos bélbetegségekben, a refluxbetegségben és a peptikus fekélybetegségben egyaránt. Nemcsak a hosszú-, hanem a rövidtávú stresszre adott bélrendszeri válaszban is megjelennek kóros eltérések, melyek vonatkozhatnak például a székletürítés gyakoriságának vagy konzisztenciájának megváltozására.
Az irritábilis bélszindróma esetében a bélrendszer motoros reakciója eltúlzott, mely a stresszre adott testi válasz. Ehhez hasonló, de ennél jóval egyszerűbb példákat a mindennapok szintjén is megfigyelhetünk magunkon. Stressz esetén gyakori tünet, hogy mozgásos folyamataink felerősödnek; tördeljük az ujjainkat, folyamatosan jár a lábunk (agitálunk), folyamatosan forgatgatjuk azokat a dolgokat, amik a kezünk ügyébe kerülnek. Ennek oka, hogy a mozgás bármely formája oldja a stresszt és csökkenti annak negatív tüneteit. Pontosan ezért van az, hogy a szakemberek első tanácsa általában az, mikor krónikus stresszel keressük fel őket, hogy próbáljunk ki valami sportot, mozogjunk.
A bélrendszer kapcsán hasonló jelenségek figyelhetőek meg. Ilyen például az, amikor félünk, izgulunk, többet kell járnunk a mosdóba, mivel a stressz megváltoztatja a bélrendszer normál motoros működését, és felgyorsítva azt, gyakrabban kényszerít bennünket WC-zésre. A stresszel ellentétben a szorongás ellenkező módon hathat bélrendszeri folyamatainkra. Erre egy szintén nagyon egyszerű példa, és sokakat érintő probléma, mikor új helyen vagy a megszokottól eltérő környezetben lelassulnak a kiválasztási folyamataink és/ vagy nehezített a széklet- vagy vizeletürítés. Sokunknál ezért lehet kellemetlen egy hosszabb nyaralás vagy egy idegen helyen töltött huzamosabb időszak. A különböző érzelmek hatnak a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerre, melyek többek között anyagcsere- és kiválasztási folyamatainkkal függenek össze.
Tudományosan alátámasztott tény az is, hogy az olyan traumatikus életeseményeket elszenvedőknél, mint például a nemi erőszak, vagy különböző abúzusok áldozatainál szignifikánsan gyakoribbak a bélbetegségekben szenvedők, mint a „normál” populációhoz viszonyítva. Ezzel együtt rámutattak arra is, hogy a stresszor (ami kiváltja a stresszt) típusától függően a stresszes esemény és a krónikus bélbetegségek kapcsolata akár évtizedeken keresztül is kimutatható, vagyis a stressz, illetve a stresszes események hosszú távon is hatnak gasztrointesztinális folyamatainkra.
Az, hogy milyen gyakran, az, hogy milyen jellegű stressz ér minket, illetve az, hogy hogyan vagyunk képesek szabályozni stresszválaszainkat, hogyan küzdünk meg a nehezített életeseményekkel, megmutatkozhat bélrendszerünk egészségében. Fontos, hogy képesek legyünk reálisan felmérni mindezt, és ennek megfelelően támogassuk mentális vagy fizikális egészségünket. Legideálisabb esetben mindkettőt…
4 tipp a testi-lelki egyensúlyhoz:
- Azonosítsuk a stresszorokat, melyek kiváltják a stresszt. Gondolja át racionálisan, hogy a fenyegetés valós vagy vélt fenyegetés-e. Gondolja át azt, hogy tud-e változtatni rajta, ugyanis az események nagyon gyakran rajtunk kívül állóak. Azokkal a stresszorokkal éri meg foglalkoznunk, abba érdemes energiát ölnünk, ami a mi kontrollunk alatt áll. Ha a saját kontrollunk és irányításunk alatt áll egy probléma, fontos hogy tudjuk, hogy ebben az esetben megoldásunk is van rá, ehhez viszont fontos, hogy azonosítsuk az erőforrásainkat is, illetve azokat az elérhető megküzdési lehetőségeket, amik a stressz ellen hatnak.
- Vegyük kézbe az irányítást! Ebben az esetben kétféle megküzdést alkalmazhatunk – a problémafókuszú, illetve az érzelemfókuszú megküzdést. Problémafókuszú megküzdéshez tartozik, amikor elemezzük a stresszort és megismerjük azt – amit ismerünk, kevésbé félelmetes. Megoldás lehet az is, ha javítunk az időgazdálkodásunkon. A problémafókuszú megküzdés inkább azon problémák esetében segítség, melyek kézzel foghatóak. Érzelemfókuszú megküzdést választani előnyösebb akkor, mikor nem igazán tudjuk, mi az, ami bánt, vagy mi az, ami kiváltja a stresszt. Ebben az esetben jó, ha tudunk a társas támaszra hagyatkozni, és ventilálni azoknak, akikben megbízunk. Érzelemközpontú megküzdés lehet az is, hogy kiírjuk magunkból nehézségeinket vagy az, ha szakszerű segítséget kérünk.
- Mozogjunk! A mozgás bármely formája oldja a szorongást és csökkenti a stresszt.
- Vezessünk hálanaplót! A hálanapló egy rendkívül egyszerű, ugyanakkor kifejezetten hatékony módja a megküzdésnek, illetve annak, hogy az optimista énrészünket erősítsük. Minden nap végén írjon össze legalább 3 olyan dolgot, amiért az adott napon hálás. Ezek olyan aprónak tűnő dolgok is lehetnek, mint például az, hogy sütött a nap, vagy hogy önre mosolygott valaki az utcán. Ez leginkább hosszútávon és tudattalanul hat, szóval fontos, hogy kitartóan és türelmesen álljon hozzá.
